Új bejegyzés Frissítés

2005.06.19. 13:10

Sziasztok! Nagyon jó a törid Lads!!;)) Remélem,hogy azért Dunc-nak én leszek a nagy Ő!!!;)) És,hogy még járni fogunk meg minden!!;)) Folytasd hamar,mert nagyon jó!!;)) DuncanKriszti

2005.06.18. 17:38

Szia!!! Naon jó, és érdemes folytatnod. Bár nemtom hogy mien szerelmi szál lesz ebből, de kiváncsi vok naon. :D dedori

2005.06.17. 14:37

Szia!!! Nagyon Jó! Folytatéást ;) puszi: kati-napsugár

2005.06.17. 10:49

Tényleg non köszi a véleményeket, mert ezek nélkül nem nagyon írnék, hisz kell a motiváció, meg a tudat, hogy nem a semmiért írom ezt a törit! Bye/LADS

2005.06.17. 10:48

21. HOGY MI??? Duncan bement a konyhába. Ekkor meghallotta, hisz az egész ház ettől zengett, szóval nem lehetett nem meghallani, amint egy srác azt ordítja torkaszakadtából, hogy Hol a pia???!! Dunc odament hozzá, és megkérdezte: Dunc: Mi van, öreg? Részeg srác: Inkább azt kérdezd, hogy mi nincs! Elárulom: pia! Duncan: Nem létezik, direkt bevásároltam! Körbejárt, és belátta, hogy tényleg elfogyott minden. Sőt, egyre több ember indult el haza. Duncan: Nehogy már egy bulit az alkohol tartson életben! Már totál kész volt, úgyhogy lehuppant egy székre, és elhatározta, hogy nem foglalkozik semmivel. Ám egy kisebb tömeget vett észre, akik valami köré csoportosultak. Pontosabban valaki köré. Robi fetrengett a földön. Én mindeközben a hatalmas ház másik részében dumáltam már pár emberrel. Duncan odament, és megpróbált segíteni, erre Robi elhányta magát. Még jó, hogy nem láttam, különben én meg a látványtól lettem volna rosszul. Szóval Dunc mentőt hívott. Akkor már én is megtudtam, mi történt. Én: Mi van??? Egy idegen srác: Biztos csak sokat piált, miért csaptok belőle ekkora balhét? Én: Mert nem ivott annyit, hogy így kiüsse magát! Ettől aztán mégtöbben mentek haza. Amint fogyott a tömeg, Martin elköszönt Duncan-től. Kis idő múlva Kriszti odament hozzá. Duncan: Bele se kezdj inkább! Kriszti: Sajnálom! Csak azt akarom, hogy tudd, még mindig tetszel nekem. És nem szeretem Martint. Dunc nem reagált rá semmit. Kriszti: Szia. Duncan: Szia. És elment a lány is. Ekkor jöttek be a mentősök. Megnézték, és mondták, hogy valószínűleg valami szer miatt lett úgy oda, beviszik, és kiderítik, de semmi komoly. Anett: Most akkor beviszik? Mentősök: Igen, kivizsgálásra. Anett: Mehetek? Én: Szerintem maradj. Nem akarlak megsérteni, de nem vagy túl jó állapotban. Majd én megyek. Anett: Már hogy ne len... Biztos mondta volna tovább is, de felállt, és megszédült. Én: Akkor megyek. Duncan: Aki akar, nyugodtan maradhat, késő van, meg gondolom a jogsijára is szüksége van mindenkinek. Ekkorra úgy 10 ember volt még. Duncan odajött hozzám. Dunc: Figyi. Bocs, kicsit másképp sült el az egész buli, mint ahogy terveztem. Meg gondolom te sem így képzelted. Remélem, valamikor bepótjuk! Persze a többiekkel együtt! Én: Szerintem kifejezetten jó party volt, csak itt a végén adódtak zűrök! És persze, majd még összefutunk! Aztán bementem Robival a kórházba. Nem kellett sokat várni, kimutattak a vérében valamennyi alkoholt (nem meglepő módon) és még valamit. Ezen már sokkal sokkal jobban kiborultam. Drogot. Mikor megtudtam, majdnem hátast dobtam, először el sem akartam hinni. Most pihen, én meg irtóra bepipultam, és mindenképpen el akartam menni onnan. Hatalmasat csalódtam benne. Gondoltam rá, hogy busszal hazamegyek, de hajnalodott, és nem volt hozzá elég merszem. Úgyhogy taxit fogtam. Először tényleg haza akartam hajtani, de eszembe jutott, hogy akkor tök egyedül lennék, amit most nem bírnék elviselni. Szóval visszamentem Duncan-hez. A drogos barátomat pedig otthagytam a kórházban tökegyedül.

2005.06.15. 19:35

Szia, hát ez nagyon jó!!! Gyorsan folytasd légyszi, mert nagyon kiváncsi vagyok már a következő részre!!! puszi: kati-napsugár

2005.06.15. 14:26

20. MEGTERVEZNI? LEHETETLEN. Duncan és Kriszti épp kezdték volna elengedni magukat, mikor Martin odajött: Martin: Elrabolhatom egy pillanatra Krisztit? Duncan: Legalább ezt a számot szeretném végigtáncolni vele. Martin: Fontos lenne. Nagyon fontos. Duncan nem értette, hogy mi fontos megbeszélnivalójuk lenne, hiszen pár perce ismerték meg egymást, de sóhajtott, és elengedte Krisztit. A lány pedig feldúltan elvonult Martin-nal. Mikor egy eldugottabb sarokba értek, Kriszti a fogai közt sziszegve kérdezte: Kriszti: Mit akarsz? Köztünk már vége! Martin: Tudom, de megbabonáztál most, hogy újra láttalak! És ezalatt az 1 év alatt nem telt el nap, hogy nem gondoltam volna rád! Kriszti: Nézd, azt hiszem, nem az én hibám volt a szakítás. Te megcsaltál. És én ezt nem tűröm. Martin: De az egy gyenge pillanatom volt, totál részeg voltam. Kriszti: Én elfelejtettelek. Túltettem magam a dolgon. Martin: De hisz őrülten szerelmesek voltunk! Már a nászutunkat tervezgettük! Kriszti: Valóban azt hittem, hogy te vagy a nagy Ő, de nem. Martin: Ilyen heves érzelmeket nem lehet kiírtani. Kriszti: Nekem sikerült. Bár ez nem volt teljesen igaz, Kriszti igyekezett határozottnal látszani. És ez ment köztük még jópár percig. Martin győzködta a lányt, felhozta az emlékeket. Én meg már nem táncoltam Robival, mert ahhoz képest, hogy nem ivott sokat, nagyon elengedte magát, teljesen, mintha részeg lett volna, vagy nem tudom, de a lényeg, hogy hagytam, had tombolja ki magát. Mindeközben a kanapén beindultak a dolgok. Anett és Melinda nekiálltak üvegezni az őket körülvevő pasitömeggel. És mit láttam, miközben Robival táncoltam: Melinda a kanapén smárol egy sráccal. De olyan hevesen, hogy azt hittem, mindjárt elkezdik a ruhát is leszaggatni egymásról. Ekkor közbeszólt Anett, kicsit kábultan a piától, amiből az egész kanapé környéknek bőven jutott. Anett: He, he, izéé és mi lesz azzal a helyespofijú kis barátoddal? Melinda kibontakozott a srác öleléséből, és fölült. Melinda: Mi van? Anett: L ö Lee. Melinda: Csak szórakozok egy kicsit! Ez még nem megcsalás! Most piás vagyok, úgy nem ér! Meg nem is fekszem le vele! Az egyedül maradt Duncan is meglátta a kanapés jelenetet, és odament. Duncan: Nem fogok hülye felnőtt rizsát levágni, de Lee a haverom. És nem szép dolog a háta mögött átvágni. Melinda: Jól van na! Duncan: Mit szólnál, ha inkább befeküdnél egy hálóba aludni? Elég ramatyul nézel ki! Melinda: Nem! Megmutatom, hogy törött lábbal is lehet bulizni! Anett: Látjuk! Igaza van Dunky-nak! Melinda: Visszatérve, amit mondtál, ramatyul nézek ki?? Majd megmutatom, hogy nem nézek ki rondán! Duncan: Én nem ezt mondtam! Melinda: Az első erre jövő pasit lesmárolom!! Melinda hátranézett. És pont ott táncolt Jucus Oliver-rel. Melinda mit sem törődve a helyzettel, Oliver-re vetette magát. Jucus a meglepetéstől teljesen ledöbbent! Jucus: Örök hálám!! És gyorsan eliszkolt. Túl kedves lány volt ahhoz, hogy már az elején nemet mondjon Oliver-nek. De most áldotta, hogy így alakult. Miután eleresztették egymást, Oliver végigmérte Melindát, és csak ennyit mondott: Oliver: Wow, Baby! Anett: Te szerencsétlen! Ezt a bunkót lesmárolod?? Melinda: Ahh, de nem láttam, ki az! Tudd meg, nem szeretlek! Ekkor már nem bírta tovább Duncan, odament és karonfogta Melindát. El akarta vezetni. Mikor eszébe jutott, hogy a lány nem tud normálisan járni, felkapta, és elindult vele. Melinda: Te jó ég! Menyasszony vagyok! Csak a menyasszonyokat viszik így a pasik! Duncan elindult vele egy szobába. Mikor kinyitotta az ajtót, látja, hogy egy párocska a félhomályban smárolgat. Erre felkapcsolta a villanyt, és legnagyobb megdöbbenésére Kriszti és Martin volt ott. Duncan: Mi... Kriszti: Nem! Martin: Figyu, Duncan: Nem, azt hiszem nincs mondanivalónk egymásnak. Jó szórakozást! És dühösen becsapta maga mögött az ajtót. Már ki is ért, mikor meghallotta: Melinda: Hercegem!! Ekkor Duncan visszafordult, hisz ottfelejtette Melindát. Berontott, kivitte a lányt, de Kriszti és Martin sem maradtak bennt. Követték, és próbálták megmagyarázni. Duncan: Nem érdekel. És ekkor lett vége a gyönyörű lassú számnak. A vége csodaszép szóló zongora volt. Duncan úgy tervezte, hogy mikor a számnak ehhez a részéhez érnek, megcsókolja Krisztit. De abszolút felbojdult minden.

2005.06.15. 14:16

Hello!! Kati-napsugár, örülök, hogy tetszik a törim! ;) Háát, Dedori, Lee gyógyulgat, de erről a buliról tényleg lemarad! Majd bepótolja, ígérem! ;) Hűű, vége a sulinak, ennek örömére fel is teszem a kövi részt! Pusszancs/ LADS

2005.06.13. 17:43

Szia! Tök jó, remélem hamar folytatod. De szegény Lee-t nem akarod meggyógyítani?? Ilyen buliról lemarad. :S dedori

2005.06.12. 10:57

Szia!!! azzal az ellenállhatatlan "lécci tedd meg" szemével, és egy bújkáló vigyorral az arcán.- hát ez nagyon jó!! nagyon tetszett ez a rész és már várom a következőt!!! puszi: kati-napsugár

2005.06.11. 12:18

Hello! Igyekeztem Kriszti kedvére tenni, meg mindenkiébe, aki olvassa, szal jó hosszú rész lett! De az izgalmak folytatódni fognak! Köszi Kati-napsugár! Üdv/ LADS

2005.06.11. 12:15

19. VÉGRE KEZDŐDIK! Elés sokat kocsikáztunk, de legalább láttunk valamit Londonból. Természetesen Duncan ment elöl, és mi, az Oliver-es kocsival követtük. Az élen menetelő kocsiban zajlott ám a dumálás: Kriszti: Tyű, öregem, ez nem volt semmi, amit ti levágtatok! Azt hittem, tényleg egymásnak estek! Duncan: Pedig én csak vicceltem! Bár néhány ilyen gyönyörű lányért, meg is küzdöttem volna! Kriszti lassan, de magabiztosan elkezdett pirulni. Duncan: Akkor csak hogy képben legyek, bemutatkoznátok? Robit már ismerem, de ti, lányok... Kriszti: Én Melinda barátnője vagyok, Kriszti! Anett: Én pedig Robi huga, Kinga és immáron Melinda barinője. A kórházas csaj. Tudod, Anett! Dunk: Ja, így már rémlik! Aztán egy nyugis utcában, egy szép nagy háznál begördültek a kocsik a parkolóba. Duncan kipattant, és kinyitotta az ajót a lányoknak, még mielőtt Robi kikászálódhatott volna. Oliver: Azt hiszed, ettől máris a lábaid elé térdelnek?!-ordította Duncan-nek. Duncan: Hogy miii van?? Te nem hallottál még az udvariasságról? Oliver: Te buzgómócsing vagy, öregem! Nem udvarias! Eléggé nyálkupacnak is nézel ki! Ekkor Duncan elkezdett bepöccenni, és lassan elindult Oliver felé. Mi többiek meg csak álltunk, és megdermedtünk a meglepetéstől. Duncan: Figyi, ha nem akarsz, nem kell itt maradni, az én nyálkupac házamban.-sziszegte. De jobban örülnék, ha meghúznád magad, és akkor senkinek nem tennéd tönkre az estéjét! Oliver: Csak hogy tudd: Nem azért maradok, hogy a kéglidben hallgassam a béna zenédet, hanem mert megkértek, hogy majd vigyem haza Melindát. Tudod törött lábbal, neki egy kicsit nehézkes lenne. Duncan: Akkor mit szólnál, ha majd megcsörgetnénk, amikor vége a bulinak, és akkor elvihetnéd? Melinda: Jajj, fiúk! Ne már! Most itt miattam megy a cseszekedés! Figyelj, Oliver! Először is Duncan zenéje nem szar, mert Lee-nek is az a zenéje, tudod, ők egy csapat! De ha őt bírod, és Lee pedig bírja Dunk-ot, akkor próbáljatok már meg egy kicsit lenyugodni! Oliver: Ha nem szól hozzám, én sem fogok hozzá. Duncan: Megegyeztünk! És végre elindultunk befelé. Mikor beértünk, Dunc gyorsan elmondta, mi hol van. Duncan: Ja, és a többieknek negyed órával későbbre mondtam, hogy jöjjenek, azért, hogy addigra tuti hazaérjek! Szóval mindjárt elkezdünk gyűlni! És már csöngettek is. Duncan: Megtennéd, hogy beteszel egy CD-t a hifibe? Ott van bal oldalt, csak nekem most az ajtót kell nyitogatnom!-fordult Krisztihez azzal az ellenállhatatlan "lécci tedd meg" szemével, és egy bújkáló vigyorral az arcán. Kriszti: Persze, de melyiket? Dunk: Amelyik neked tetszik! Bízom az ízlésedben.-kiáltotta már az ajtóból. Ahogy megszólalt a zene, máris mindenki jobban érezte magát. Anett és Melinda a kanapén dumcsiztak, Robi a konyhát szállta meg Jucussal. Oliver elhúzódott a legtávolabbi sarokba Duncan-hez mérve. Kriszti a CD-ket tanulmányozta. Duncan ráunt az ajónyitogatásra, kitárta, hogy aki akar, jöjjön be, ő pedig visszament Krisztihez. Duncan: Hmm, remek ízlésed van! Az egyik kedvencem! Kriszti: Óhh, köszi! Duncan: Szóval te már régóta itt élsz, és nem a buszbalesetes csapattal jöttél? Kriszti: Végig itt éltem, de a buszbalesetben én is részt vettem! Duncan: És nem lett semmi bajod? Kriszti: Csak horzsolódások! Duncan: És-kezdett volna bele, csak meghallotta, ahogy a nevét kiáltja valaki. Egy srác jött oda és üdvözölte nagy vigyorral. Duncan: Hú, öregem! De rég láttalak! Azt hittem, hogy még külföldön vagy! Ekkor észbe kapott Duncan, és így szólt: Dunk: Ó, bocs! Ő Kriszti, ő pedig Martin, régi jóbarát. Kriszti először meglepettnek tűnt, majd ijedtnek, ahogy meglátta Martin-t. Kriszti: Helló. Martin felvette Krisztivel a szemkontaktust, mintha mindig is ismerték volna egymást. De Kriszti elkapta a pillantását. Ekkor Martin érdekesen nézett Krisztire, majd elvigyorodott. Martin: Te mázlista! Hol találtál ilyen helyes barátnőt? Duncan: Áá, nem, ő nem a barátnőm! Martin: Akkor szabad tudnom, hogy van-e barátja, kisasszony? Kriszti: Öö, nem most nincs. -mondta halkan. És pár gonosz pillantást küldött a srác felé. Martin: Akkor esetleg megiszunk valamit? Duncan: Hey, azt hittem, velem akarsz dumálni, erre elrabolod a társaságomat! Martin: Értem én, honnan fúj a szél! Túl régóta ismerlek! Duncan: He? Martin: Nagyon tetszel neki!-súgta Kriszti fülébe. Kriszti zavartan elmosolyodott. Duncan: Mit mondogatsz neki? Miközben Martin igyekezett kimagyarázni magát, egyre többen lettek. Én eddig csak nézelődtem, dumálgattam, de mostmár sötétedni is kezdett, a konyhában előkerült az alkohol, és a zene lassan csutkán ment. Szóval kezdett igazi vad bulivá válni. Robi: Jössz táncolni? Én: Persze! És belemerültünk a táncoló embertömegbe. Nekem talán az esküvőmön lesz ennyi ember, gondoltam. Duncan pedig egy sima bulira összetódította őket. Csodáltam, hogy milyen sok ismerőse van. Láttam, hogy a kanapén, ahol eleinte csak Melinda és Anett volt, egyre gyűlnek a pasik. Mindenki egyre jobban érezte magát. Oliver odament Jucushoz. Oliver: Helló! Nincs kedved táncolni? Jucus: Márminthogy veled? Oliver: Olyan hihetetlen? Jucmó: Nem, csak amit csináltál... Hát nem nyerte el a tetszésemet, hogy így összebalhéztatok. Oliver: Kicsit elszállt az agyam, amúgy nem ilyen vagyok. Adsz lehetőséget, hogy bebizonyítsam? Jucus: Hát jó. És elindultak a tömeg felé, ám pont akkor lett vége a számnak. Pár méterrel odébb, Duncan gyorsan betett egy másik CD-t és egy gyönyörű, lassú szám szólalt meg. Ekkor odafordult Krisztihez: Duncan: Nem lenne kedved táncolni? Kriszti: De, menjünk! És egymáshoz simulva táncoltak. A másik fronton látni kellett volna Jucus arcát, mikor tudatosult benne, hogy most lassúznia kell azzal a sráccal, akit holt bunkónak tart. Nagy levegőt vett, és ők is elindultak. A szám végére, azért rendesen megváltoztak a dolgok...

2005.06.10. 17:01

Szia!! tetszik a sztorid!! puszi:kati-napsugár

2005.06.10. 16:16

Köszi Anett! ;) LADS

2005.06.10. 16:15

18. A BULI. VAGY MÉGSEM? Alig bírtunk magunkkal. A buszon, amivel már a kórháztól a házhoz mentünk vissza, voltunk jó sokan! Robi eleve bekísért Jucust és engem, ott csatlakozott hozzánk Anett, Kriszti és Melinda. Melinda először nem akart jönni, de Lee rábeszélte. Így 6-an vihorásztunk és poénkodtunk. Kiterveltük, hogy mindenki hozzánk megy, és onnan majd lesz aki más kocsival jut el a buliba. Mikor megérkeztünk, volt még 2 óránk 7-ig, így mindenki elfoglalta magát. Anett nekiállt kipakolni és ismerkedni a házzal. Jucus a ruhákat próbálgatta. Melinda bevonult a fürdőbe , hogy elkészítse a partysminkjét. Csodáltam is, hogy rögzítőkötéssel milyen jól mozog. Robi leült a laptop elé, amit magunkkal hoztunk. Én pedig Krisztivel beszélgettem a konyhában. Én: Mióta vagytok barátnők Melindával? Kriszti: Régóta! Sulistársak voltunk! Bár az elején még utáltunk egymást. Mindkettőnknek ugyanaz a srác tetszett. Aztán kicsit kavart vele is, velem is, aztán jól elhúzta a csíkot. Igaz, hogy jó pasi volt, de csak az egyéjszakás kalandok híve. Így együtt jól elküldtük a sunyiba, és így alakult a barátságunk! Azóta már másképp nézünk a másik barátjára! Lee-t is csak akkor látom, mikor pont mindketten Melindával vagyunk. Én: És neked van barátod? Kriszti: Momentán nincs, de már kezdem unni a szingli életet! Ekkor odaszólt Robi: Robi: Hé, csajok! Bocs, nem akartam megzavarni a diskurálást, de otthonról jött egy rakás e-mail-ünk! Elolvasod? Én: Bocs Kriszti, de nagyon érdekelnek! Kriszti: Semmi gond, menj csak! Aztán az is eszembe jutott, hogy néhány otthoni embernek lógok 1-1 telefonhívással, így mindent bepótoltam. Aztán én is összekészülődtem. Közben a többiek szereztek mégegy kocsit, valakinek a haverja jön. Majd csöngettek is. Én: Jucus, bármennyire is mozgok otthonosan, azért te vagy a házigazda, te nyisd ki! Jucus: Az lehet, de nem is ismerem a fickót, nem akarom, hogy megijedjen tőlem!! Nevetve keltem fel és nyitottam ajtót. Duncan: Hello! Kezdek megsértődni, látom nem egyedül vállaltam a sofőr szerepét!-mondta vigyorogva. Én: Szia! Ó, igen, túl sokan vagyunk, azért kell a másik kocsi is! Bejössz, vagy inkább tódoljunk ki, és induljunk máris? Dunk: Szerintem menjünk! Visszaléptem a házba és elordítottam magam: Én: Come On! A hintók előálltak! Most jött a neheze, hogy ki kivel menjen. Kriszti: Én mehetnék Melindával és Kingával? Melinda: Jöhet bárki, csak, Anett is velem legyen egy kocsiban! A másik kocsis fickó: Helló, Oliver vagyok, és bárkit szívesen elviszek, kivéve azt a srácot.-mutatott Robi felé. Inkább fiatal lányokkal taljen meg a kocsi! Duncan: Akkor Kriszti, Melinda, Anett és Kinga jön velem? Kicsit sok lesz! Bár, ha összehúzzátok magatokat...-és közben olyan csintalanul vigyorgott! Oliver: Még mit nem kishaver! Teletömöd a kocsidat a csajokkal, hozzám meg csak ketten kerülnek, közülük egy pasi??? Lesheted! Duncan: Akkor mi legyen? Rendezzünk lovagi tornát? Aki nyer, mindent visz? De ez az Oliver gyerek elég makacsnak bizonyult. Oliver: Hehe, negyon humoros vagy. De bármiben kiállok ellened! Robi: Ti zakkantak! Mi a frászt csináltok? Ha a csajokra fáj a fogatok, akkor figyi: Ott van Melinda és Kinga, akiknek van barátjuk. Ők beülnek egy kocsiba. A másikba megyek én ellensúlynak. A többiek meg beszállnak valahova! Így történt, hogy Melinda és én beszálltunk Oliverhez. Majd Jucus jött még velünk. A másik kocsi legényzete: Duncan, Kriszti, Anett, Robi. Na mostmár tényleg ideje volt elindulni.

2005.06.09. 11:20

Jó a törid:)

2005.05.30. 15:54

17. MEGBESZÉLÉS Robi azt mondta, ő inkább még bent marad, úgysincs semmi dolga, hisz' csak a jövő héten áll munkába. Így egyedül mentem vissza a házhoz busszal. Egész jó kedvem volt. Mikor megérkeztem, Jucus volt csak otthon, a nagynénim, Márta elment boltba. Én: Kicsit változott a terv, és házibuli lesz, de sok emberes, úgyhogy nyugodtan eljöhetsz! Jucus: Nem probléma! Én: Oké, 7-re jönnek ide értünk kocsival! Jucus: Micsoda kényelem! Én: Az, jó hogy így jött ki! De nekem most mennem kell készülődni, mert előbb elindulok, hiszen lehet, hogy oda se találok először a megbeszélt munkaebédre! Jucus: Mit szólnál, ha elkísérnélek? Én: Á, nem akarlak ilyennek traktálni! Jucus: Úgy is ráérek! Segítek megtalálni, aztán én vásárolgatok egy kicsit, addig te végzel az ebéddel, és utána együtt hazajövünk! Mit szólsz? Én: Cool! Köszi szépen! Jucus: Akkor készülődjünk! Bementem, és beletúrtam az utazótáskámba. Foggalmam nem volt róla, hogy mit vegyek föl. Ne is túl elegánsan, ne is túl hétköznapit... Aztán végülis találtam egy zöld hosszújút, és egy sima farmert párosítottam hozzá. Mikor épp öltözködtem, csörgött a mobilom. Én: Halló. Anett: Hey, itt Anett! Én: Szia, mizu? Anett: Nem baj, ha beszervezek pár embert az esti buliba? Én: Nem, dehogyis. Kikre gondoltál? Anett: Melindára és Krisztire. Pont bent volt látogatóba a Kriszti, ő is egész jófej! Én: És ők is velünk jönnének? Mert hát Melinda a törött lábával, de a kocsiba meg nem férünk el olyan sokan. Számoljunk: Duncan, Robi, Te, Jucus, Én. Ez pont megtölti. Ők már nem tudnak velünk jönni. Anett: Nem baj, majd el lesz intézve! Én: Oké. Akkor majd bemegyünk ebéd után! Anett: Ok, szaasz! Én: Bye! És már indultunk is Jucmóval. Először buszra ültünk. Azt hittük, hogy közelebb van, így 2-vel előbbi megállónál szálltunk le. Akkor gondoltuk, 2 megállót tudunk gyalogolni. Hát tévedtünk. Irtóra nem. Akkor egy villamosra ültünk. Én: Á, itt a buszmegálló, ahol le kellett volna szállnunk! Jucus: Biztos, hogy ez az? Én: Nem tom, de szerintem probizzuk meg! Leszálltunk, és elkezdtünk menni az egyik irányba. Megkérdeztünk egy srácot, az nem tudta merre van. Jucus: Úgy sajnálom, hogy még egy londonival is eltévedsz! Azért nekem ismernem kéne a járást! Én: Ugyan, hisz ez hatalmas város! Mikor már csak negyed óránk volt, taxit fogtunk, az legalább tudta, merre kell menni. Az ebéd is jól ment, nagyon aranyos az anyuka, csak fiatal, és ezért van kevesebb ideje a gyerekére. Meg is állapodtunk, 1 hét múlva kezdek. Aztán hazafelé, persze szintén taxival, Jucus boldogan mutogatta a rucikat, amiket vett, miközben én ugye ebédeltem a munkaadómmal. Én: Hú, ez tényleg nagyon jó!-mutattam rá egy kék felsőre. Jucus: Akkor ebben megyek ma a buliba! Egyedül úgysem tudtam volna eldönteni! Én: Örülök, hogy segíthettem! Mikor hazaértünk, máris indulhattunk be a kórházba Anettért. De rengeteg energiám volt, már hiányzott a bulizás.

2005.05.25. 17:57

Hello! Tonm, mostanában ritkábban teszek fel törit, de majd nyáron bepótolom! Most hosszabbat ia tettem, szal Kriszti ezért is örülhet, valamint majd beindul az élet azok háza táján, akik eddig kevesebbet szerepeltek a sztoriban! Majd a BULIN mindenki kiveszi a részét a jóból. Vagy a rosszból! :P Szal azok majd izgis részek lesznek, de remélem, addigis ez is megteszi! JA, ÉS VÉLEMÉNYEKET NYUGODTAN LEHET ÁM NYILVÁNÍTANI!!!! Pusszantó: LADS

2005.05.25. 17:51

16. SZERVEZKEDÉS: Másnap reggel, mondanom sem kell, hullafáradtan ébredtem. A gyors összekészülősés után megbeszéltük Jucussal, hogy a konkrét időpontot az esti bulihoz, majd még megbeszéljük. Aztán mióta itt vagyunk, másodszor buszra ültem Robival. Kicsit féltem, a rossz emlékek, ugye. De nemsokára beértünk a kórházhoz. Először Anetthez mentünk. Anett: Sziasztok! Mi: Helló! Robi: Hogy vagy hugi? Anett: Remekül! Képzeljétek, összehaverkodtam valakivel! Én: Nocsak, csak nem valami pasi? Anett: Nem, kivételesen! Szóval átmentem Lee-hez, és ott volt a barátnője, Melinda. És akkor már róla is beugrott néhány dolog, szóval egészen képben vagyok a balesetet illetően. És elég sokat voltam ott, tök rendes csajszi! Meg a pasija se kutya... A mázlista! Meg is beszéltük, hogy ha mindenki fölépül, akkor majd talizunk! Ekkor bejött egy orvos. Doki: Megkaptuk a várt eredményeket, és úgy néz ki, hogy hazamehet. Persze csak úgy, ha otthon marad, pihen, és mindig lesz ön mellett valaki, aki segít, amiben kell. Ha ezt nem tudják biztosítani, akkor jobb, ha még bent marad! Anett: Király!!! Na és mikor mehetek? Doktor: A délutáni órákban már indulhat is! Anett: Bejöttök értem busszal, és akkor együtt hazamegyünk? Robi: Hát persze! Anett: Megyek is, elújságolom a nagy hírt Melindáéknak! Én: Addig én kimegyek, felhívom a fiúkat, hogy nem tudunk menni a buliba. Robi: Ok! Egész szép idő volt kinn, csak a szél fújt kicsit. Egy kicsit elgondolkodtam, hogy melyik fiút is hívjam, végül a szívem Duncan felé húzott. Én: Szia, Kinga vagyok! Dunk: Szia! Én: Van egy kis bibi! Szóval Anettet kiengedték a kórházból, és vele kéne maradjunk, így nem tudunk elmenni a buliba! Duncan: Egyik szemem sír, a másik nevet. Márminthogy kiengedték a barátnődet. És mit szólnál egy lazább házibulihoz? Oda ő is eljöhetne! Ha mást nem, a kanapén ücsörögve ismerkedne. Gondolod, hogy lenne kedve hozzá? Én: Anettnek? Viccelsz? Ki fog bújni a bőréből! Dunk: Akkor probléma megoldva! Beszervezek egy nagyobbacska társaságot, és bevállalom, hogy nálam legyen! Mondjuk 7-kor ott leszek a házatoknál, mit szólsz? Én: Szuper! Dunk: Akkor szia! Én: Köszi, és szia! Gyorsan visszasiettem, hogy elújságoljam Anettnek is. Nem volt a szobájában, úgyhogy Lee szobája felé vettem az irányt! Én: Sziasztok! Bent lévők kórusban: Helló! Ott volt Lee mellett Melinda, Kriszti, Anett és mégegy ismeretlen. Én: Hogy vagy Lee? Lee: Egyre jobban, köszi! Főleg, ha ennnyi csinos fiatal lány vesz körül! Melinda: Tessék?-kérdezte mosolyogva. Lee: Bár nekem egy is elég lenne!-és megcsókolta Melindát. Én: Anett, kijössz egy kicsit? Szerveztünk programot! És kimentünk. Anett: Milyen programot? Én: Mit szólnál ma este egy házibulihoz? Anett: Mogy miii van? De szinte senkit sem ismerünk, hogy rendeznénk már így bulit? Én: Először is, a helyzethez képest sok ismerőst összegyűjtöttünk, másodszor nem mi szervezzük! Anett: Meghívtak? De ki? Én: Duncan. Anett: Az ki? Én: Jajj, hát aki Lee egyik csapattársa a Blue-ban! És te honnan ismered? Én: Antony mutatott be minket egymásnak. Anett: Miért vele is ilyen jóban vagy? Én: Most nem ez a lényeg, hanem hogy van kedved, vagy nincs! Anett: Naná, hogy van! Én: 7-kor jön értünk Duncan, nekem ma ebédem van, szóval ha 3 és 4 között bejövünk érted, az jó, ugye? Anett: Jaja! Én: Jut eszembe! Bepöccentek a gyerekmegőrzősök, úgyhogy azt mondták, nem maradhatsz! Anett: Valahogy gondoltam! Ezért mivel voltak szabad óráim, végigböngésztem az újságokat, és láttam benne, egy jó kis munkát! Olyan igazi nekem valót! Nem nyáladzó kiskölyköket kell pesztrálgatni naphosszat, és még jól is fizet! Én: És mi ez a mennyei állás? Anett: Gogotáncos leszek! Én: Hogy mi van??? Biztos vagy te ebben?? Anett: Természetesen! Én: Nem próbállak meg lebeszélni, mert úgysem sikerülne, és ha te ezt szeretnéd... Anett: Már fel is hívtam őket. Amint teljesen felépültem, bármikor szívesen elbeszélgetnek velem. Én: Jó, most megyek, mert én inkább nyáladzó kiskölyköket pesztrálgatok, mint kövér sörtől bűzlő izzadó pasik előtt rázom magam.-mondtam vigyorogva. Anett: Hé, ízlések és pofonok! Én: Oké, nem szólok róla egy szót se többet! Anett: Megegyeztünk! Én: Szia, és majd jövünk! Anett: Csáo!

2005.05.19. 07:20

Lads!!!Jó a törid!Folytasd hamar!!!

[Friss hozzászólások] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]