[Friss hozzászólások] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
15. BESZÉLGETÉSEK:
A fiúk nagyon rendesek voltak, rögtön össze is szedelődszködtünk, és elfuvarozott Ant haza. Útközben megegyeztek, hogy holnap majd elmennek egy jót bulizni, mert ma már nincs erejük.
Ant: Nincs kedved neked is velünk jönni?-nézett rám kíváncsian.
Én: Ömmm
Ant: Úgyis modtad, hogy bulizósan képzeltétek az ittlétet, hát akkor miért nem vágunk bele?
Én: Oké! De mi lenne, ha Robi is velünk tartana? Nem lenne baj?
Duncan: Á, legalább nem nekünk kell majd megvédeni a sok nyomulós csávótól!-és kacsintott egyet.
Én: Köszi, rendesek vagytok!
Eközben a házban Robi a nappaliban bámulta a tévét. Ekkor kinyílt az egyik szobaajtó.
Jucus: Te miért nem alszol még?
Robi: Megvárom Kingát. És te miért nem alszol?
Jucus: Behalladszódott a tévé.
Robi: Ó, bocs. Tényleg sajnálom!-és kikapcsolta.
Jucus: Semmi gond. Azt hiszem, már úgysem tudnék aludni, nem bánnád, ha itt maradnék én is?
Robi: Dehogyis, még örülnék is. Elvégre nálatok lakunk, és nem is ismerjük egymást. Plussz idegeneket is hoztunk, kész szálloda lett a házatok! Szóval bocs, csak nagy volt a kavargás.
Jucus: Nem! Ez nekem tetszett! Eléggé élettelen volt a ház eddig, de most felpezsdült, és ez igazán tetszik! Meghoztátok az izgalmat.
Robi: Hallod? Asszem megjöttek.
És valóban akkor álltunk meg a ház előtt.
Én: Nekem holnap délben munkamegbeszélésem van, előtte és utána be akarok menni a kórházba. Utána szabad vagyok!
Ant: Én a délelőttöt Lucy-vel és Emily-vel töltöm, velük is ebédelek, aztán egy haverral futok össze, megyünk kondizni. Megfűzött. Szóval 7 felé végzek.
Dunk: Nekem már totál fölborúlt a programlistám, úgyhogy csak csörögjetek rám.
Megtörtént a telefonszám csere.
Ant: Akkor majd megdumáljuk telefonon.
Én: Köszi a fuvart, és az estét.
Dunk: Igazán nincsmit.
És mindkettőjüknek adtam 1-1 puszit.
Majd bementem. Jucmó és Robi épp nevettek valamin, mikor közelebb értem még mindig mosolyogva üdvözöltek.
Én: Szerveztem programot holnap estére!
Robi: Igazán?
Én: Aha, bulizni megyünk!
Robi: Kik?
Én: Antony és Dunk mennek, és elhívtak minket is.
Robi: Nem lenne baj, ha mégegy embert vinnénk?
Én: Nem hinném, hogy Anett már van olyan állapotban.
Robi: Nem is rá gondoltam. Jucus, neked lenne kedved? Azt mondtad, hogy nem ismersz igazán jó helyeket. És gondolom ezek a te haverjaid biztos tuti buliba visznek-nézett rám.
Én: Jó ötlet, legalább lesz alkalmunk megismerkedni.
Jucus: Rendben! Igazam volt, tényleg meghoztátok a pezsgést!
Majd elmentünk aludni, az órát, a szívem majd' megszakadt, de 8-ra kellett beállítanom, hiszen mire elkészülünk bemegyünk a kórházba és időzünk is ott, majd eljutunk az ebéd helyszínére, az sok idő. |
14. TITKOS:
A kocsiban kb. elmagyaráztam Duncan-nek a helyzetet.
Dunk: Wow, és ezt mind 2 nap alatt?? Nem nyitottatok itt Londonban unalmasan!
Én: Az igaz, de mostmár kezdenek rendeződni a dolgaink.
Dunk: Akkor megválaszolom a kérdéseid! Taxival jöttem, és az a srác, -ugye Robi?- na szóval még szunyált.
Én: Aham, Robi.
Ant: Hova menjünk kajolni?
Dunk: Rád bízom magam, de ne legyen túl messze, mert éhenhalok! És lehessen tengeri herkentyűket enni.
Még beszélgettünk egy kicsit, aztán 5 perc múlva meg is érkeztünk. Mikor beléptünk, Duncan az ajtóban megfogta Antony vállát, és visszahúzta, mikor ezt láttam, én kicsit zavartan megálltam az ajtóban, hogy most menjek tovább, vagy mi legyen. Akkor Dunc biccentett, hogy menjek én is ki.
Duncan: Hülye vagy?! Ez egy full elegáns hely! Öltöny nyakkendő!!
Ant: Nyugi, ez csak a látszat! Egy ismerősöm ajánlotta, kifejezetten híres emberek számára előnyös. Ha bemész, van egy lejáró, az egyik hátsó sarokban, ott már nem is lehet enni, már a konyha kezdődik, amin ha lemész, totál más szférában kötsz ki! Laza, általában élő zene van, szupi kaja, és az egész titkos! Szóval nincsenek akik zaklatnának! Jah, és a farmer oda tökéletes!
Dunk: Cool!
Mikor bementünk, feszengtem a sok kirittyentett ember meg maszek cuccok között, de igaza volt Antony-nak! A kutya nem figyelt ránk, gondolom fontos üzleti ügyekről beszélgettek. És amikor lementünk, totál más világba érkeztünk! Eszeveszett jó volt a hangulat! Rajtunk kívül úgy 10-15 ember lehetett még, és egy hapi gitározgatott! Mindannyian meg voltunk elégedve. Jót ettünk, sokat nevetgéltünk, ahogy az a Nagykönyvben meg van írva. Csak a telefoncsörgések zavarták meg néha a dumcsizást. Mindkettőjüké legalább 5-ször 5-ször megcsörrent. Tök muris volt, úgy csináltak, mintha aludnának, és a telefon ébresztette volna fel őket. Ettől lelkiismeretfurdalása lett annak, aki kereste őket, és nem zavarta többet. Kikapcsolni nem akarták, mert bármikor bejöhet egy fontos hívás is. Akkor jutott eszembe, hogy miután felhívtam a babysittereseket, lehalkítottam. Gyorsan ránéztem. 13 nem fogadott hívás. Elnézést kértem, és kicsit férrevonultam. Hívott anyu néhányszor, 2 Magyarországi barátnőm, egy ismeretlen szám, és Robi. Persze nem 1-1 hívás volt belőlük. Anyut már nem akartam visszahívni, hiszen hajnal volt, gondoltam, majd reggel visszahívom. Detto a barátok. Az ismeretlennel nem foglalkoztam. Robit viszont felhívtam.
Robi: Szia!! Hol a frászban vagy??
Én: Szia! Egy étteremben, Antony-val és Duncan-nel.
Robi: Ki az a Duncan? De nem is érdekel! Tudod, mennyit rohangáltam?? Egyszerűen felébredek egy vadidegen házban, és sehol egy ismerős. Ott volt a nagynénid, nem tudta, hol vagy. Bementem taxival a kórházba. Anett se tudta hol vagy! Erre vissza a házhoz! Még mindig semmi! A mobilod jelzéseit meg miért nem veszed???
Én: Kedves tőled, hogy így aggódsz értem, de ne izélgass emiatt. Elfelejtettem, hogy elnémítottam.
Robi: És mikor jössz haza?
Én: 5 perc és indulok. Nem tudom, mennyire vagyunk messze a háztól.
Robi: Figyi, bocs, hogy úgy lerohantalak. Csak féltelek.
Én: Ok, feküdj le nyugodtan.
Robi: Megvárom, amég megjösssz. Szia.
Én: Szia. És szeretlek.
Robi: Én is téged.
|
13. EGYRE JOBB!
Aztán Anettet visszakísértem a szobájába, jól lecseszett minket a doki, hogy hogy merünk az engedélye nélkül flangálni, mikor Anett súlyos beteg, és csak a csoda miatt van már ilyen jól. Aztán észrevettem a faliórán, hogy már csak 10 percem van. Gyorsan elszaladtam, vettem Anettnek normális kaját és innit, meg néhány újságot. Aztán megbeszéltük, hogy holnap reggel (mivel már jócskán beesteledett) bejövünk. Az ajtóban már ott álldogált Antony, de vele volt Duncan is. Kicsit elgondolkoztam, hogy úgy igaziból most látom a kedvenc sztáromat először. Mivel reggel aludt, és Robi is gátolta a szabad látást. Szóval elkezdett gyorsabban verni a szívem, mert írtó helyes volt. Nagyban magyarázott valamit Ant-nek. Amikor észrevette, hogy Antony már felém bámul, és nem rá figyel, megkérdezte:
Duncan: Mi van?
Ant: Őt várom.
Dunc: Kit?
Azt a barna, göndör hajú lányt, aki hatalmas mosollyal az arcán felénk igyekszik.
Dunc: Miért, ki ő?
Ant: Hosszú. Velünk jösssz? Akkor lesz időnk elmesélni.
Dunc: De én Lee-hez jöttem!
Ant: Úgysem tudnál bemenni! Most, hogy magához tért, megrohanták a rokonok, barátok. A doki meg úgy félóránként enged be 1-1 embert, hogy ne fárasszák le, és pihenni is tudjon. Meg aztán ott van Melinda is, nem engedi el maga mellől.
Dunk: Hát jó.
Én: Sziasztok!
Ant: Szia!
Dunk: Helló, Duncan vagyok.
És adott 2 puszit! Majdnem ott ájultam el! Gondoltam, azt hiszi, hogy régóta ismerem Antony-t, és ezért természetesen mi is puszival köszöntjük egymást.
Én: Szia, én Kinga!
Ant: Mehetünk?
Én: Persze, de lenne egy kérdésem. Pontosabban kettő.
Ant: Éspedig?
Én: Dunc, te hogy kerültél ide, és hol van Robi?
Dunc: Először üljünk be a kocsiba, menjünk el vacsizni valahova, és közben beszéljük meg!
Én: Oké!
Amikor odaértünk Ant kocsijához, mindketten megálltak, és rámnéztek. Hirtelen nem tudtam, miért, aztán Dunc feltette a kérdést.
Duncan: Előre ülsz vagy hátra?
Én: Ha nem egyedül leszek, akkor hátra!
És Duncan kinyitotta nekem a kocsiajtót, beszálltam, majd ő is beült mellém. És gáz!
|
Hellóka!
Köszi, örülök, hogy tetszik! Most csak rövidkét tudtam feltenni, majd hétvégén több lesz az olvasgatnivaló! ;)
LADS |
12. SZERÉNY MOSOLY:
Mikor bementünk, már más látvány fogadott minket, mint pár perccel ezelőtt. A csövek nagy részét elvették, és nyitva volt Lee szeme.
Lee: Hey!- és fáradt mosoly jelent meg az arcán.
Anett: Szia, hogy vagy?
Én: Hello!
Lee: Köszi, hála nektek, jobban.
Én: Ugyan!
Lee: De, ti vagytok az őrangyalaim!
Én: Hiszel az őrangyalokban?
De nem tudtuk megbeszélni, mert hirtelen megszólalt Anett:
Anett: Pressó.
Lee: Tessék?
Anett: Beültünk egy pressóba, nem?
Én: De de! Emlékszel?
Anett: Kicsit. És volt ott mégegy lány, ugye?
Én: Igen, 2 is!
Lee: Apropó, hogy van mindenki?
Anett: Köszi, először nagyon szarul voltam, de még az orvosok is meglepődtek, hogy milyen gyorsan javultam! És most már egyre több kép ugrik be! Csak gyengének és fáradtnak érzem magam. Bezzeg Kinga és Robi milyen jól megúszták, kutya bajuk!
Lee: És Melinda? Ő hogy van?
Én: Eltört a lába, ezt leszámítva jól.
Lee: Mikor láthatnám?
Én: Nem tudom, mi most megyünk, mert kinnt várnak még néhányan, hogy bejöhessenek, tőlük kérdezd meg!
Lee: Jó, köszi. Remélhetem, hogy még benéztek hozzám?
Anett: Feltétlenül.
Lee: Sziasztok.
Mi: Szia.
Kezdtem félni, hogy mi lesz ebből, mert láttam Anetten, hogy másként néz Lee-re, mint egyéb pasikra. De nekem úgy tűnik, hogy nagyon jól megvannak Melindával. Mi lesz ebből? |
Ez az Lads!!!!!!!!!!!!!!Nekem is nagyon teccik a törid....komoly!!!!!!!!!!!!Pusszantalak...Melinda!!!!:))))) |
Hello mindenki!
Szabina:Megtisztelő h mi vunk az 1szem Blue lap ahova járni szoktál:)az ilyen beköpések sokat jelentenek:)
Kriszti:Miért kell úgy lerohanni Szabinát mert elmondja a véleményét??Lads a véleményeket kérte és az nem mindig pozitív!Ha ő nem húzza föl magát ezen akkor te se tedd!
Nem tecchet mindenkinek minden....nem felelhetünk meg mindenkinek!
Azért Szabina:Legközelebb írd oda azt is h miért nem teccik valami, hogy ki tudja - akár lads, akár más akit kritizálsz - javítani a hibákat vagy változtatni rajta 1 picit....
Csak gondoltam leírom ezeket mielött 1más nyakának ugrotok itt!
És lads:nekem teccik a töri:)
Puszi mindenkinek! |
Helo Kriszti!
ARANYOM!Nem tudom,biztos összekeversz valakivel,mert én nem írtam semilyen törit sehova sem!És ez az egyszem blue-s oldalmahova fejárok!És nem azt mondtam,hogy szar a törije,csak nekem nem tetszik!Amúgy nem szép dolog 20 évesnek kiadni magad...blueniki mondta 20 éves vagy,közben max vagy 12-13 éves.Csak azok alapján,ahogyan írsz!Nem mindenkinek tetszhet mindenkinek a törije,nekem az övé nem,de sztem majd javulni fog neki!
Üdv: Szabina |
11. VÁLTOZÁSOK:
Már úgy mozogtam a kórházban, mintha otthon lennék. Szétváltunk Antony-val, és megbeszéltük, hogy 1 óra múlva a bejáratnál találkozunk. Én Anetthez siettem. Amikor meglátott, elvigyorodott.
Anett: Sziaaa!!
Én: Szia! Ez azt jelenti, hogy nem felejtettél el?
Anett: Persze, Ági. Te vagy a legjobb unokatesóm.
Én: Mii??
Anett: Bevetted!!!
Én: Dilis. Szóval hogy vagy?
Anett: Egész jól, csak unatkozom, és nem ártana, ha valaki elmondaná, hogy kerültem ide!
Én: Hát jó.
És belekezdtem. Különsösen Lee után érdeklődött, mert volt róla valami emlékképe, de nem tudta beazonosítani pontosan.
Én: Lábra tudsz állni? Átmehetnénk Lee-hez. És akkor talán beugrana több minden.
Anett: Okééé!!
Átsétáltunk és bekopogtunk. Bennt volt Ant, Lee anyukája, és 3 ismeretlen.
Én: Helló!
Anett: Sziasztok!
Ant: Neked nem kéne feküdnöd?
Anett: Gyógyulni jöttem! Hátha beugrik valami, ha látom ezt a Lee gyereket!
Lee anyukája: Akkor mi kimegyünk egy kicsit. És kivonultak. Csak mi ketten maradtunk. Anett vágott egy grimaszt.
Én: Mi az?
Anett: A hátán fekszik!
Én: És?
Anett: Így nem tudom megstírölni a fenekét! Általában azt mindig megnézem!
Én: Hát akkor most kénytelen leszel az arcmemóriádat megerőltetni!
Közelebb mentünk.
Anett: Egész helyes srác. De még milyen helyes! Csak nem kéne ez a kötés, meg ezek a csövek.
Megfogtam a kezét, olyan élettelennek tűnt.
Anett: Nézd, tök jó a tetovája!
És elkezdte körberajzolgatni az ujjával a violin kulcsot. Ekkor megmozdult a keze a kezemben. Először azt hittem, csak képzelődök, de aztán a szája is mintha mozogni akarna, és vett egy nagy levegőt, mintha mondani akarna valamit. Kirohantam azt üvöltözve, hogy orvos! Orvos! Persze rögtön odagyűlt a kis csapat, akik miattunk kijöttek, gyorsan elmondtam nekik, mi történt, erre mindenki be akart menni. A doki viszont megtiltotta, így még Anettnek is ki kellett jönnie. Úgy 5 percet vártunk az ajtó előtt. Akkor kijött az orvos.
Doki: Ki volt bennt, mikor megmozdult?
Anett: Én és Kinga.
Doki: Jó, akkor önök ketten menjenek be.
Lee anyukája: És mi? Az anyja vagyok!
Doki: Önök is bemehetnek természetesen, de később. Előbb azoknak kell, akikre reagált.
Én: Mehetünk?
Doki: Igen, de arra kérem Önöket, hogy ne izgassák fel.
Ezen Anett elkezdett vihogni. Az orvos csúnyán nézett rá, és hozzátette:
Doki: Tehát legyenek vele nyugodtak, kedvesek. Valamint még nem szabad sokat beszélnie.
Anett (még mindig vigyorogva): Azok leszünk.
És bementünk.
|
Sziasztok!
Szabina: Azt hiszed,h sz*r Lads törije?? Hát rosszul hiszed aranyom!! Eltéveztetted a házszámot!! Emlékszel te is kezdtél 1 törit a Blue hivatalos magyar honlapján a fanficbe,hát nem volt vmi nagy eresztés!! Úgyh mindenki magából indul ki és ha nem tetszik legalább ne írd ide,vagy normálisabban is megfogalmazhattad volna!! Mert teszerinted te olyan pőrofin tudsz írni??!! Ne röhögtesd ki magad!! Én se tudok profin írni és nem vagyok beképzelt tyúk!! Mint egyesek!! {Szabina}
Lads: Ne foglalkozz vele,nekem naon tetszik!!;)
Cupp: DuncanKriszti |
Hali!
Köszi mind2 véleményt, jó hogy mindenki őszinte, és azt írja, amit gondol.
Szabina, akkor tudnál segíteni nekem? Lécci mondd el, hogy mi a baj vele, vagy hogy min kéne szted változtatni, és akkor talán jobbá tehetném. Pl. kevés a párbeszéd, vagy sok a szereplő, vagy unalmas a töri, vagy amit gondolsz!
Bye: LADS |
Helo!
Nekem egyáltalán nem tetszik ez a történet!Bettyé sokkal jobb,csak kér,hogy nem folytatja!
Szabina |
Sziasztok! Na végre 1 hosszú rész!! Még mindig naon cool!!Csak így tovább!! Cupp: DuncanKriszti |
Helló!
Nekem fontos a véleményetek, úgyhogy köszi szépen az eddigieket, és továbbra is várom a visszajelzéseket! És persze probizok is ezeknek megfelelően tenni. Úgyhogy itt egy jó hosszú rész, Kriszti kedvéért! ;)
Bye: LADS |
10.ÉBREDÉS:
Mosolyogva ébredtem, azt hittem, otthon vagyok. Aztán eszembe jutott a kórház, majd az, ahogy idekecmeregtem. Kinéztem az ablakon, először azt hittem, reggel van, de amikor jobban megnéztem, láttam, hogy a nap nem felfelé jön, hanem lenyugvóban van. Legalább kialudtam magam. Kimentem a szobából. Sehol senki. A konyhába vezetett természetesen az utam, most döbbentem rá, hogy egy napig semmit nem ettem. Gyorsan bekajcsiztam, az asztalon volt egy cetli, hogy: "Elmentünk, 8-ra itt vagyunk. Nézz be a másik szobába!" Hát én benéztem, nem értettem az üzit, nem volt semmi a szobában. Aztán a másik szobáról már nem mondhattam ezt el. 2 pasi feküdt egy franciaágyon. Véleményem szerint a világ 2 legjobb pasija. Először el sem hittem. Közelebb lopóztam, és megbizonyosodtam róla. Igen, ez Robi és Duncan. Egy ágyban! Fogalmam sem volt róla, hogy kerültek oda, de halkan kimentem, nehogy felébresszem őket. Mikor becsuktam az ajtót és megfordultam, szívbajt kaptam.
Én: ÁÁÁÁÁ-sikítottam.
Miután kitisztult az agyam az ijedtségtől, már nevettem. Antony állt velem szemben, egy törölközővel a derekán és egy fogkefe lógott a szájából.
Ant: Bovi, mem akaftalap megijeften.
Én: Ó, semmi gond, mosd meg nyugodtan a fogad, és meséld el, hogy kerültetek ide!
Az is most jutott eszembe, hogy totál koszos vagyok. Így miután Ant kijött, én megszálltam a fürdőt. Mikor végeztem, sokkal jobban éreztem magam. Mondtam Antony-nak, hogy menjünk be a kórházba, és útközben majd mesélje el, mi történt. Mi is írtunk egy cetlit: "Kinga és Antony elmentek a kórházba, nem tudják, meddig maradnak." Beszálltunk Ant kocsijába.
Én: Szóval mi ez az egész?
Ant: Reggel bejött Robi Lee szobájába, mondta, hogy eljön a kórházból, de előbb még meg akarja nézni, hogy van Anett és Lee. Így tud neked híreket vinni. Ekkor jött meg Duncan. Megbeszéltük, hogy elviszem Robit is haza, csak még maradjon egy kicsit. Addig elment Anetthez, Duncan pedig Lee-vel volt. Mivel Dunk-ot úgy hozták kocsival, mert fellépésről jött, nem is aludt, őt is elhoztam. Először ide jöttünk, aztán már egyikünknek sem volt ereje tovább furikázni, így mindannyian itt maradtunk.
Én: És mi hír a sérültekről?
Ant: Anett kifejezetten javul, magához tért, bár még kicsit ködösek az emlékei. De tudta, hogy ki ő, bár a balesetre már nem emlékezett. A repülőtér az utolsó emléke. De az orvosok szerint ez még valószínűleg javulni fog. Lee állapota változatlan. Most Melinda van vele. Kikönyörögte, hogy hozzák át ebbe a kórházba. Amúgy ő már teljesen jól van, csak fáj a lába, ami egy törésnél természetes.
Én: Ősszefutottam Melinda barátnőjével, Krisztivel, Lee-t kereste, megtalálta?
Ant: Ja, igen, ő is bent van.
Ant: Hát akkor nem volt egy szerencsés London látogatás a számotokra.
Én: Így bizony, jut eszembe, felhívom a munkaadó családot, hátha nem rúgnak ki.
Így is tettem. Azt mondták, rendben, találkozzunk holnap délben. Velül fogok ebédelni. Anett munkaadói már nem voltak ilyen jószívűek, mert fontos programuk lett volna, amit el kellett halasztaniuk, mivel nem volt kire hagyni a gyereket. Félsiker.
Ant: Hallottam mindent. Legalább neked megmaradt.
Én: Igen, csak tudod, úgy terveztük, hogy megérkezünk, gyorsan lecuccolunk a nagynénimnél, aztán irány a pezsgés. Városnézés, bulizás. Aztán meló, és ilyenek. Ehelyett...
Ant: Figyelj, pár hét, és bepótolhattok mindent!
Én: Persze, de eszembe jutott, hogy ha nem futunk össze Lee-ékkel, nem ezzel a busszal jönnek, és akkor most nem lenne semmi baj.
Ant: Eszedbe ne jusson magadat hibáztatni. Amúgyis azt mesélte Robi, hogy lehet, hogy egy őrült volt, aki talán Lee-t pécézte ki magának. Akkor ha bántani akarja, úgyis megtalálja rá a módját. Most biztonságiak védik.
Én: Rémes belegondolni...
Ant: Az. Megérkeztünk.
|
Sziasztok! Ok,értettem Lads,de légyszi az én kedvemért írjál hosszabakat!! Amúgy nagyon jó,csak így tovább!!;) Cupp: DuncanKriszti |
9. HALADÁS:
Elpanaszoltam a bajomat Mr. Morrison-nak. Azt mondta, hogy ő rendőr és nem gyerekmegőrző. Erre megkértem, hogy legalább küldjön valakit egy kocsival, mert félek, és vigyen a nagynénimhez. Persze nem féltem, eszembe sem jutott, hogy engen szemelt volna ki az emberke, aki belénk hajtott, már ha tényleg nem baleset volt. Nagyon jól adtam a halálra rémült kislányt, úgyhogy 10 perc múlva már várt is a kocsi. Előtte még besiettem Robihoz, elmondtam a szitut, Ő is velem akart jönni de a kórházasok azt mondták, majd holnap mehet csak el. A csomagjainkat is elvittem a portáról, a sofőr mindent bepakolt a csomagtartóba, és indultunk. Belegondoltam, hogy Londonban utazok, és nézelődnöm kéne, de leragadtak a szemeim. Mikor megérkeztünk, felébresztett a sofőr, segített bevinni a cuccokat, majd elment. Kicsit szégyelltem magam, hogy hajnalban állítok be, de nem volt mit tennem. A nagynénim lánya, Judit nyitott ajtót, köntös volt rajta és nyuszis mamusz.
Jucus: Igen?
Én: Öö, szia! Kinga vagyok!
Jucus: Szia.
Én: Bocs, hogy most, de lekéstük a gépet, karamboloztunk, kórházban voltunk, egy hosszú történet.
Jucus: Gyere be.
Azt hiszem, még nem fogta fel, amit mondtam, mert ugyanolyan álmos és nyugodt arccal nézett.
Jucus: Hol vannak a többiek?
Én: A kórházban.
Jucus: Milyen kórházban?
Jól gondoltam, még nem ébredt teljesen fel.
Én: Mit szólnál, ha mindketten aludnánk egy kicsit, és majd holnap megtárgyaljuk.
Jucus: Oké.
Megmutatta a vendégszobát, és én rögtön végignyúltam az ágyon. 2 pillanat múlva már aludtam. |
Hali!!!!!Szuper a törid........fantasztikus!!!!alig várom a folytatást!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Gyorsan folytasd!!!!Millió puszi.Melinda:))))) |
Helló!! Köszi a dicséretet! Még nem vagyunk barinők, még Melinda sem barátnője Anettnek! Szóval itt még lesznek változások! Amúgy nyugodtan kérdezzetek bármit, sztem ez így ok! Báj: LADS |
Sziasztok! Nagyon jó a törid Lads,de most mi nem vagyunk barátnők? Vagy majd később? Úgy is jó,csak megkérdeztem! Folytasd hamar,mert nagyon klaró! Cupp: Egy hatalmas Blue fan: DuncanKriszti (Kriszti) |
[Friss hozzászólások] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|