Új bejegyzés Frissítés

2005.04.17. 15:04

Hupszi! Kifelejtettem egy sort! Szóval Kriszti azért jött, hogy hírt vigyen Lee állapotáról Melindának! És bocsi, nem tom, hogy sikerült! Cupp: LADS

2005.04.17. 15:02

8. KAVARGÁS: El is kaptunk egy orvost, azt mondta, hogy Anett szemmel láthatólag jobban van, bár a memória központja lehet, hogy sérült. Nem tudni, hogy mire fog emlékezni, ha felébred. Lehet, hogy mindenre, de lehet, hogy az egész életét elfelejti. Robi totál sápadt lett a hír hallatán, és a doki gyorsan hívott neki egy nővért, aki elvitte a 21-es szobába, hogy pihenjen. Így egyedül mentem be Anetthez. Annyira megrázott, hogy nemsokára ki is jöttem. Ekkor mégegy ismerős tűnt föl. Ő Kriszti, Melinda barátnője. Ő is felismert, gyorsan odasietett hozzám. Kriszti: Szia, de jó, hogy látok egy ismerőst! Én: Szia! Milyáratban? Én: Lee nincs túl jól, a 39-esben van. Most bent van nála Antony. Kriszti: Oké, megyek is, köszi. Én: És hogy van Melinda? Kriszti: Mostmár rendben van, kiheverte a stresszet, a lába eltört, de jobban izgatja, mi van a pasiával! Én: Aha, akkor szia. Kriszti: Hello. Most vettem csak észre, teljesen sötét van kint. Gyorsan megnéztem a recepción, hány óra. Már hajnali háromnegyed 2. Nem csoda, hogy alig állok a lábamon. Megkérdeztem a portást, alhatnék-e itt, hiszen nem tudtam máshova menni. Azt mondta, ha semmi bajom, ki van zárva. Nah, akkor telt be a pohár. Én: Mégis mit képzel?? Jókedvemben vagyok itt? Dél óta itt dekkolok és rohangálok azok között az emberek között, akiket mind imádok, hogy élnek-e még egyáltalán! Még csak ma érkeztem ebbe a városba, a nagynénémmel nem bírom felvenni a kapcsolatot, így nem tudok hova menni. Emellett nem hagynám itt a szeretteimet! Menjek a híd alá?? Portás nőci: Nagyon sajnálom, kisasszony, de ez a szabály. Esetleg rendeljen egy taxit, és menjen szállodába. Én: Mit képzel, milliomos vagyok? Még dolgozni sem kezdtem el! Alig van nálam pénz! Erről jutott eszembe, hogy holnap kéne kezdenem. Éppígy Anettnek is. És ma délután vártak minket egy megbeszélésre. Itt mondták volna el, hogy milyenek a gyerekek, mire kell vigyázni, mit hol találunk. Mert reggel 6-kor már kezdés. Lett volna. Én: És tudja mit? Már nem is leszek milliomos, mert már munkám sincs!! Foggalmam sem volt, mit tegyek. Lerogytam egy székre zsebbre tett kézzel. Valamit kitappintottam. Amikor előhúztam, a fejemhez kaptam! Mr. Morrison! A cetli a telefonszámmal, amit adott! Én: Használhatnám a telefont? Recepciós: Tessék csak. És gyorsan felhívtam. Nem volt szimpatikus, de ő tűnt az eggyetlen kiútnak.

2005.04.17. 09:58

Sziasztok! Köszi Lads,hogy így aggódsz értem,nagyon-nagyon jól esik!! Persze a törid nagyon cool!! Folytasd hamar!!;) Csak így tovább!!:)  Cupp: Egy hatalmas Blue fan: DuncanKriszti (Kriszti)

2005.04.15. 15:01

Hi! Nincs vmi nagy élet, de azért feltettem a kövi részt, remélem, olvassátok! Pusszzkó: LADS

2005.04.15. 15:00

7. MÉGEGY TALÁLKOZÁS: Majd egy aggódó szempár, és egy "bocsánat" is érkezett. Még ebben a helyzetben sem bírtam ki anélkül, hogy el ne mosolyodjak! Ugyanis Antony keze tele volt mindenfélével! Az egyikkel egy rakás CD-t és DVD-t tartott, a másikban egy óriási majom volt "Hello! I'm Lee" felirattal a pólóján. És még fölfelé is szállt egy lufi. Ant: Sziasztok! Robi: Helló! Én: Szia Antony! És gyorsan mindketten odamentünk hozzá, hogy le ne ejtse a cuccokat. Ant: Mindjárt jövök, vissza van még pár kör... Robi: Segítek. Ant: Ó, köszi. És kimentek. Ezután hoztak még egy hifit, egy rakás plüss állatot, gitárt, posztereket, csak ámultam. Aztán beraktuk az egyik CD-t. Ettől reméltük, hogy magához tér Lee. Antony: Bocs a kérdésért, de Ti kik vagytok? Én: Egy hatalmas Blue rajongó, Kinga és a barátja, Robi. Ant: Ne vedd sértésnek, de én úgy tudtam, hogy nem engednek be rajongókat. És akkor elmeséltük neki az egész sztorit, a megismerkedéstől kezdve, egészen amég be nem toppant a szobába. Ant: Hát, akkor majd én segítek megtalálni a házatokat! Robi: Köszönjük, de még nem tudjuk, mikor jutunk el odáig. A hugom pedig elég rosszul van, és nem akarom egyedül hagyni. Furcsa, Anett és Robi szinte ég és föld, nem is hinném el, hogy tesók. Anett a virgoncabb, merészebb, Robi a megfontoltabb, komolyabb. Én meg valahol közöttük vagyok félúton, ezért is szerethetem mindkettőjüket ennyire. De hatalmas összetartás van bennük! Én: Robi, szerintem akkor próbáljunk meg Anett felől tájékozódni! Antonyi, majd még szeretnék visszanézni, ha nem baj! Ant: Ok, persze. Robi: Menjünk!

2005.04.12. 16:35

Szijjasztok!!! Hogy vagytok? Hú, rájöttem, egy billentyűkombinációval helyettesíthetem az entert, úgyhogy mostantól szép tagolt törit olvashattok! :) Köszi a dicséreteket! ;) Kriszti, örülök, hogy jobban vagy, remélem mostanra már teljes az egészség! :) Pusszantó: LADS

2005.04.12. 16:31

6. A HELYZET VÁLTOZATLAN A rendőr, Mr. Morrison kifaggatott mindenről, a balesetről, hogy milyan a kapcsolatom Lee Ryan-nel, hogy miért vagyok Angliában, komolyan, jó hogy a bugyim színét nem kérdezte meg!! Totál lefárasztott. A végén pedig aláíratott velünk egy papírt, hogy nem adunk ki információkat Lee Ryan állapotáról a beleegyezése nélkül. És megkérdezte, szeretnénk-e biztonsági felügyelőt, amíg elcsitul az eset. Olyan mukit, mint a sztároknak van! Aki megvéd a tolakodó riporterektől, meg ilyesmi! Robi: - Azt hiszem, pár riporterrel el tudunk bánni gorillák nélkül is. Mr. Morrison: -De lenne itt még valami. Én: - Micsoda? Mr. M: -Tudják, biztosat még nem tudunk, de felmerült a lehetősége, hogy a kocsi, ami a buszba hajtott, esetleg nem véletlenül tette azt. Én: -Dehát ki olyan őrült, hogy egy buszba hajtson? Mr. M: -Pontosan, kisasszony. Egy őrült. Ők bármire képesek. Eszembe jutott, hogy néha lehet olyat hallani, hogy egy őrült kiszemel magának egy sztárt, és folyamatosan zaklatja. Ez történhetett most is? De mielőtt ezt megkérdezhettem volna, bejött egy másik egyenruhás muki, így Mr. M elköszönt tőlünk, emlékeztetett az aláírt papírra, és azt mondta, ne féljünk, még nem tudnak biztosat a baleset körülményeiről. Adott még egy cetlit egy telefonszámmal. Ezután hallgatásba búrkolóztak, és elmentek. Megtaláltuk Lee szobáját. Nagy nehezen beengedtek. Bent volt az anyukája, a tesója, és egy barátja. Amikor megláttak minket, kedvesen megkérdezték, honnan ismerjük Lee-t. Elmeséltünk mindent. Én: - Úgy hallottam, hogy Melinda és a barátnője nem ebbe a kórházba kerültek. Lee tesója: - Igen, bent voltunk náluk is. Melinda nincs jól, beszorult a lába egy ülés alá, és eltört. A barátnője, Kriszti csak zúzódásokat szenvedett, de bent maradt vele. Lee anyukája: - Akkor mi most kimegyünk egy kicsit, had legyetek vele egyedül. Robi: - Köszönjük. És ezzel kivonultak. Szegények, teljesen meggyötörtnek látszottak, bár mi sem festhettünk sokkal jobban... Csak ezek után tudtam jobban megnézni Lee-t. A feje alig látszott, valami bigyóval áttekerték, és rögzítették. Nagyon szomorú látvány volt. Megfogtam a kezét, és beszéltem hozzá egy kicsit. A következő pillanatban kopogtak, és egy fej jelent meg az ajtóban. Egy igen ismerős fej.

2005.04.10. 14:08

Sziasztok! Nagyon cool a törid Lads!! Folytasd hamar,mert már kivi vagyok! Köszi,hogy aggódtál értem,hát...most már sokkal jobban vagyok,de még azért a nátha bennem van stb.....!!! Cupp: Egy hatalmas Blue fan: DuncanKriszti

2005.04.10. 12:57

Hali! Örülök, hogy jobban vagy Kriszti! A hosszúság, az egyre nagyobb lesz. Csak az elején még nem akarok olyan hosszú részeket feltenni, nehogy hátrahőköljön tőle valaki! :) Pussz: LADS

2005.04.10. 12:55

5. KÖNNYEK: Miután körülnéztem, rájöttem, kórházban vagyok. Szóval a baleset nem álom volt! Gyorsan kiugrottam az ágyból, asztán paff. Totál megszédültem, valami altatót, vagy mit adhattak, úgyhogy elnyúltam a földön. Ekkor bejött egy nővér, megbeszéltük, hogy nekem nincs bajom, mehetek, de a többiekről nem tud semmit, mert nem ő látta el őket. Hát, kellő félelemmel nekiiramodtam, hogy megkeressem a többieket. Leszólítottam egy dokit, kiderült, hogy Lee sérülését ő látta el, azt nem árulta el, melyik szobában van (tilos neki, hátha megrohanják a rajongók). Annyit azért még mondott, hogy életveszély elmúlt, bár sok vért vesztett. Ennyit sikerült kihúznom belőle. Elindultam a porta, vagy recepció, vagy mi az, nah, ott találkoztam Robival. Szorosan magához ölelt és megcsókolt. Robi: Úgy örülök, hogy jól vagy! Én: Én is! Nem tudsz valamit a többiekről? Robi: Melindát és a barátnőjét más kórházba vitték, azt nem tudom, mi van velük. Anettet láttad? Én: Nem, akkor először keressük meg Őt, aztán Lee-t! Robi: Rendben. Egy dokit sikerült elkapnunk, ő mondta, hogy Anett az intenzíven van, mondta, mi a baja, de nem értettük. Azt viszont igen, hogy komoly baja van. Robi: Úristen! Én nem tudtam mit mondani, leültettem és megölelgettem. Aztán ő kiment, hogy telefonáljon. Mivel Anetthez nem szabadott bemenni, könnyekkel a szememben elindultam, hogy rájöjjek, hol van Lee. De mielőtt elindulhattam volna, Robi jött vissza. Én: Mi az, máris telefonáltál? Robi: Nem! Mindent elleptek az újságírók! A képembe nyomtak egy rakás mikrofont, meg kamerát, és mindegyik könyörgött, hogy mondjak valamit! Én meg a döbbenettől leblokkoltam, és inkább visszajöttem. Aztán egy rendőr állított meg minket. Mint kiderült, már régóta keresett, csak ugyebár egyikünk sem volt a szobájában. Nem tudom, hogy bírtam ilyen sokáig, talán a sokktól, talán attól, hogy még nem sikerült fölfognom a történteket, de ekkor már nem bírtam tovább, és elsírtam magam.

2005.04.09. 15:27

Sziaaaaa! NAGGON YOOO!!!FOLYTASD!!

2005.04.09. 12:10

Sziasztok! Hát még mindig náthás vagyok,de már jobb! Nagyon jó a törid Lads,de írhatnál sokkal hosszabbakat!;) Cupp: Egy hatalmas Blue fan: DuncanKriszti

2005.04.09. 11:04

4. MEGRÁZÓ UTAZÁS. Arra gondoltam, hogy most kell csinálnom valamit, mert lehet, hogy az életben nem lesz rá alkalmam. Miközben ezen elmélkedtem, erre a beszélgatésre kaptam fel a fejem: Anett: - Figyo, Lee. Lee: -Hmm? Anett: - Arra gondoltam, hogy tudom, alig ismerjük még egymást, de szerintem nagyon jó kis csapat vagyunk,már most! Szóval lenne kedved, valamikor a jövőben is öszzefutni? Már megörültem, hogy Anett elintézi helyettem, de: Melinda: - Tényleg sajnálom, de most igazán sok dolgunk van, bocsáss meg, de nem hinném, hogy belefér. Lee: (zavartan pislog) - Öö, persze, jó lenne, csak ahogy Melinda mondta, az idő... De ha legközelebb buszozok, feltétlenül felhívlak! (vigyorog) Nagyot sóhajtottam, és fáradtan kibámultam az ablakon. A következő pillanatban csukott szemmel feküdtem a buszon. Én: Mi, mi történt??? És megpróbáltam feltápászkodni. Csak kiáltásokat hallottam, és akkor tűnt föl: a busz az oldalára dőlt. Reflexből körbenéztem, voltak, akik álltak, mint én, és voltak, voltak, akik nem. Ekkor Kriszti is felállt. Valamint Robi is elkezdett mozgolódni. Kriszti: - Úristen!!!! Nézzétek! Odanéztem, ahova mutatott. Lee nekicsapódott az ablaknak, és a fejéből csorgott a vér. Majdnem elájultam. Megérkeztek a mentők. Azt ordibálták, hogy aki tud, menjen ki. Én elkezdtem keresni Anettet, Kriszti megrohanta Lee-t, gondoltam, többen megyünk oda, se tudunk segíteni. Robi karon ragadott, de nem akartam menni. Fura, Melindát nem láttam sehol, végül egy mentős kitaszigált. Beültettek egy mentőautóba, és hiába elleneztem, bevittek a kórházba, kivizsgálásra. A következő pillanatban Duncan lakásán találtam magam, és ott volt Lee is, bekötözött fejjel, de vígan vigyorgott. Aztán magára tekert egy adag WC papírt, és elkezdett múmiásat játszani! De pár pillanat múlva, amelyről kiderült, hogy pár óra volt, egy ágyban találta

2005.04.08. 18:58

Helló-belló!! Köszi szépen, hétvégén (még nem tom, melyik nap) már olvashatjátok is a folytatást! Kriszti, neked jobbulást kívánok! A Blue legyen veletek! LADS ;)

2005.04.07. 21:16

Sziasztok! Nagyon jó a törid Lads!:) Folytasd!;) Cupp: Egy hatalmas Blue fan: DuncanKriszti U.I: Sorry,de annyira náthás és allergiás vagyok h nem nagyon van erőm írni! Lehet,h 1 kicsit most túloztam,de sorry!!!

2005.04.07. 19:22

wáááá! LADS non ügyieeeeee vagy!;)

2005.04.07. 17:13

Hell! Eltolták a holnapi töri dolimat, úgyhogy már ma fel tudtam tenni! Jó olvasgatást, aztán írjatok majd véleményt is! ;) LADS

2005.04.07. 17:12

3. Oh my God! A srácból ugyan nem láttam sokat, de a csuklója is elég volt! A violin kulcs!!!! Ekkor odalépett a lány: -Szia! Melinda vagyok! Én: -ÖÖö szia. Melinda: Jól vagy? Nagyon sápadtnak tűnsz! Én: Öö, iizé! Ekkor fölállt a srác, de szegény majdnem megint visszadőlt ugyanis meredtem rá tátott szájjal pár másodpercig, és a nyakába ugrottam! Totál meglepődött, és megtántorodott. Robi kapott el minket, hisz én még mindig a nyakán lógtam! Robi: Mit művelsz? Anett: Ki ez?? Én: Oh, my god! Lee!!!!! Gyorsan kértem tőle egy autogrammot, előkapartam a fényképezőm, bocsánatot kértem Melindától, akit szemmel láthatólag nem hatott meg a dolog, de igyekezett leplezni! Ezután Robi következett. Kicsit furán nézett rám, de nem szólt utána semmit. Ekkor jött a fényképeszkedés, állítom, az egész reptér minket bámult! Aztán beültünk a reptéri pressóba, és megtárgyaltuk, mi legyen. Anettel dőltünk a röhögéstől, Lee eszeveszett poénjai miatt. Busszal elkísérnek minket a lakásig. Ekkor Melinda fölugrott, és elrohant, mint később kiderült, meglátta egyik barátnőjét, aki kijött üdvözölni őket. Így aztán ő is velünk jött, a neve Kriszti. Így 6-an kitámojogtunk a buszmegállóhoz, nemsokára jött is a busz! Tipikus, piros, emeletes, amilyeneket eddig csak képen láttam, és most itt utazok rajta Lee Ryan-nel. Nem hittem el, hogy ez az egész velem történik.

2005.04.06. 20:38

Sziasztok! Csak azért írok, mert vszínűleg pénteken felteszem a köv. részt! Délután majd figyeljetek! Pussz: LADS

2005.04.05. 19:03

Halee!! Köszi szépen a dicséreteket, komolyan, jólestek! :)) Pusz: LADS ;)

[Friss hozzászólások] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]