23. rész
Szóval Sarah és Nike aludni mentek, míg Barby és Lee odaért a srác lakásához.
- Hol vagyunk? – kérdezte Barby.
- Hát nálam. – válaszolta Lee.
- Nálad? Mért hoztál ide? – beszélt össze-vissza Barby.
- Hogy-hogy mért? Hiszen te mondtad. – válaszolt Lee.
- Én nem is mondtam ilyent! – folytatta Barby, majd becsukta a szemét.
- Na te szépen kiütötted magad! – beszélt már magában Lee, majd letette a lányt az ágyra. Átfutott egy gondolta az agyán.
- Mi lenne, ha? – gondolkozott. – Á, nem! Uralkodj magadon, nyugi van! Nem fogod kihasználni, különben soha az életbe nem áll veled szóba! – vetette el a kósza ötletet Lee.
***
Másnap reggel, Barby ébredezett, mikor megpillantotta a mellette fekvő Lee-t.
- Atyaisten! – kiáltott föl Barby.
- Neked is jó reggelt! – reagált a kiáltásra Lee. – Ennyire ijesztő lennék reggel? Hát azért valamennyire gondolom igen, de hogy ennyire. – nevetett.
- Dehogyis. Csak… - akarta folytatni Barby.
- Csak? – kérdezte Lee.
- Ugye nem volt köztünk semmi? – puhatolózott Barby.
- Mire gondolsz? – húzta a lány agyát Lee.
- Te is nagyon jól tudod! – lett egyre türelmetlenebb Barby.
- Igen, nyugi! Nem, nem történt semmi! Olyannak ismersz? – vágott ártatlan képet.
- Nem, mivel nem ismerlek! – válaszolt Barby.
- Ezen segíthetünk…..- nyomult Lee.
- Inkább ne segítsünk, hanem haza kéne mennem. – szállt ki az ágyból Barby, majd besétált a fürdőbe.
- Áh, szétrobban a fejem! - kiáltott ki – Amúgy mit keresek nálad? – kérdezte.
- Hát, te mondtad, hogy ide akarsz jönni! – állt meg az ajtóban Lee.
- Én ilyent mondtam? – csodálkozott Barby.
- Igen. – megszólalt a csengő, és Lee az ajtó felé vette az irányt, de mikor kinyitotta:
- -Szonja! – kiáltott föl hangosan. – Mit keresel te itt? – kérdezte meg.
Barby eközben a fürdőben volt.
- Nem látogathatom meg a barátomat, amikor akarom? – kérdezte Szonja, majd adott egy csókot Lee-nek.
- De, persze gyere beljebb SZONJA! – hangsúlyozta megint a nevét Lee.
Ezt már Barby is meghallotta, az is volt a cél, de pánikba is esett.
- A francba, ha ez a csaj itt talál, akkor sose fogjuk kimagyarázni a helyzetet – gondolkozott magában.
- Gyere, ne álljunk itt az ajtóban! – mondta Lee ismét hangosan Szonjának.
- Lee! Nem vagyok süket! És mért viselkedsz ilyen furán? – kérdezte a lány.
- Nem viselkedek furán! – bizonygatta Lee, miközben elmentek az ajtótól, Barby vette a lapot, és gyorsan kilopózott.
- Huh, ez meleg helyzet volt! – ért ki a lakásból a lány.
- Hát ez az! – szólalt meg valaki a háta mögött.
- Duncan? – nézett elkerekedett szemekkel Barby.
- Igen. De inkább nekem kéne csodálkoznom, nem gondolod? – vigyorgott Dunk.
- Nem, nem! Félreértesz valamit! Szóval én Lee-nél aludtam.
- Vagyis én nem értek félre semmit. – válaszolt Dunk.
- De, mert én csak Lee-nél aludtam! – hangsúlyozta Barby az aludtam szót.
- Nyugi! Értem én! Mondtam egy szóval is, hogy másra gondolok? – kérdezte Dunk.
- Nem, de most már télleg mennem kell! Szia! – köszönt el Barby majd elviharzott.
- Szia! Üzenem Sarahnak, hogy sajnálom. – kiabált Barby után Dunk.... |